Az MVSZ Fegyelmi és Etikai Bizottságának elnöke nemrég több fórumon is feltette a kérdést, hogy hogyan kellene büntetni azokat a hajókat, amelyek tudatosan megzavarták egy másik versenyen vitorlázó – náluk kisebb – hajók futamát. Anélkül, hogy etikai kérdésekbe bocsátkoznánk, érdemes megvizsgálni, hogy a szabályok hogyan kezelik ezt a kérdést.
Mielőtt részletesebben is megvizsgáljuk az ügyet, fontos kiemelni, hogy a szabálykönyv (A vitorlázás versenyszabályai, RRS) rendelkezései csak a versenyben lévő hajókra vonatkoznak. Gyakori eset, hogy nem versenyben lévő (például túrázó vagy a versenyre kíváncsi nézőkkel teli) hajók vitorláznak be egy versenypályára. Fontos tudni, hogy rájuk a Hajózási Szabályzat (HSZ) szabályai vonatkoznak, azaz, ha versenyben lévő hajókkal találkoznak, nekik ezeket a „normál” útjogszabályokat kell betartaniuk. A Balatonon ilyenkor általában a rendezők szoktak beavatkozni, és – jó esetben kulturált módon – megkérik a „turistákat”, hogy ne zavarják a versenyzőket. Hogy egy ilyen felszólításra ki hogyan reagál, az már inkább neveltetés kérdése, de kiemelendő, hogy a túrázó hajóknak a HSZ rendelkezéseinek betartásán kívül más kötelezettsége nincsen: ha a 42 lábas nagyhajóval zavarják a kis szélben lassan haladó Optimist-verseny vitorlázóit, arról legfeljebb meglehet a véleményünk – de a nagyhajó egészen addig, amíg betartja az útjogra vonatkozó rendelkezéseket, nem vét a jogszabályok ellen.
A cikkben leírt esetben azonban más volt a helyzet. Itt ugyanis két különböző verseny egyaránt versenyben lévő hajóiról volt szó, amelyek mérete történetesen rendkívül eltérő volt. A jollék egy pályaversenyen vitorláztak, míg a cirkálók egy túrafutamon vettek részt, amelynek egyik szakaszát éppen úgy tűzték ki, hogy a leggyorsabban megvitorlázható útvonal a jollék pályáján keresztül vezetett. Ilyenkor mi a helyzet?
Az útjogszabályokat a szabálykönyv (RRS) 2. szakaszában találjuk. Ennek bevezetője kimondja, hogy a leírt szabályokat azokra a hajókra kell alkalmazni, amelyek „a versenyterületen, vagy annak közelében vitorláznak, és versenyezni szándékoznak, versenyben vannak vagy éppen befejezték a versenyzést”. A leírt esetben tehát jól látszik, hogy a hajók útjogának kérdésében a szabálykönyv szabályait kell alkalmazni, hiszen mindkét társaság versenyben volt. A cikk nem írja le a részletesen a konkrét helyzetet, tehát nem tudjuk biztosan, hogy a kis- és nagyhajók találkozásakor ki volt útjogos. De az biztos, hogy az útjog kérdésében nem a HSZ, hanem az RRS előírásait kell figyelembe venni.
Mégis, sokan úgy érezték – hiszen ezért íródott a cikk is –, hogy a sportszerűség szabályai megkövetelnék, hogy a „nagyok” ne zavarják a pályán versenyző kicsiket. Van-e olyan szabály, amely ezt megköveteli?
Nos igen, van ilyen szabály, méghozzá a 23.2 számú. Ez kimondja, hogy „Ha észszerűen lehetséges, egy hajó ne zavarjon… egy másik szakaszon vitorlázó…hajót.” Ám ugyanez a szabály rögtön relativizálja is ezt a tiltást azzal, hogy rögzíti: „ha a hajó az észszerű mentirányán vitorlázik a rajtjelzése után, ez a szabály nem alkalmazható rá.”
Esetünkben tehát az a kérdés, hogy a kishajók pályáján áthaladó nagyhajók az észszerű menetirányukon vitorláztak-e. Amennyiben feltételezzük, hogy megfeleltek az észszerű menetirány meghatározásának (vagyis ugyanezen az irányon vitorláztak volna akkor is, ha nincs ott más hajó), akkor nem vétettek a 23.2 szabály ellen, így egy esetleges óvás esetén nem büntethetők.
Természetesen más kérdés a cikkben hivatkozott szitkozódás ügye. Ez nyilvánvaló megsértése a 2. számú (Sportszerű vitorlázás) szabálynak. Ebben az esetben el lehet járni a hajók ellen. Ha két különböző versenyről van szó, akkor a két verseny rendező szervezetei által elfogadott óvási bizottságnak – jó ötlet lehet egy a két verseny óvási bizottságaiból alkotott közös óvási bizottság – kell vizsgálnia az esetet (RRS 63.8). Az RRS 2 megsértése esetén a büntetés DNE (tehát nem kiejthető kizárás).
RRS 2 szabálysértés esetén mindig felmerül az RRS 69 szerinti fegyelmi eljárás kérdése. Ez a “Helytelen magatartás” nevű szabály. Ezt többek közt leszögezi, hogy helytelen magatartás a jó modort sértő viselkedés, a sportszerűtlenség, az erkölcstelen viselkedés vagy az olyan viselkedés, amely a sportot méltatlan helyzetbe hozza. Az RRS 69 eljárási szabályai lehetővé teszik, hogy ne csak a hajó, hanem egyes sportolók (pl. a csúnyán beszélők) ellen is el lehessen járni. Ilyenkor valakinek (pl. rendező) kell írnia egy jelentést az óvási bizottságnak, azok pedig kijelölnek egy “nyomozót”, aki előzetesen vizsgálatot folytat, és feltárja a tényeket. Ezután az óvási bizottság eldönti, hogy indít-e RRS 69 szerinti fegyelmi eljárást. Ha igen, akkor annak szinte bármilyen eredménye lehet, a megrovástól az eltiltásig.
Még egy kérdésre érdemes kitérni, ez pedig a rendezők felelőssége. Amennyiben mindkét versenyt bejelentették, akkor ez megjelent a Hajózási Felügyelet hirdetményei között is. Ehhez csatolnak egy térképet is, amelyet a verseny rendezőinek tanulmányozni kell. Ha azt látják, hogy a versenyeik útvonalai vagy a pályák valószínű helye valahol érintkeznek, akkor az a gyakorlat, hogy a két felelős rendező felveszi egymással a kapcsolatot, és egyeztetnek, hogy minimalizálják a hasonló esetek előfordulását. Hiszen a kishajók között átvágó nagyhajók biztonsági kockázatot jelentenek, és ezt csökkenteni kell. Ha az egyeztetés elmaradt, akkor a rendezőket is felelősség terhelheti, legalábbis a szakmai elvek betartásának területén.
A cikk sürgeti, hogy a vitorlázók adjanak javaslatokat a hasonló esetekben kiosztható büntetésekre. Szeretném leszögezni, hogy – tiszteletben tartva és támogatva a Bizottság hasonló esetek elkerülését ösztönözni kívánó szándékát – véleményem szerint erre nincs szükség. A leírt esetet a szabályok kezelik, és a rendezőnek, illetve az óvási bizottságoknak rendelkezésükre állnak azok az eszközök, amelyekkel ezek szankcionálhatók.
Valójában nincs szükség új büntetések kitalálására. Sokkal inkább azt kellene elérni a közösség erejével, hogy a sportág tisztaságának megóvása érdekében igenis óvjanak a vitorlázók, ha szabálytalanságot tapasztalnak. Ne azok érezzék magukat rosszul, akik egy szabálytalanság miatt óvnak, hanem azok, akik tudatosan szabályt sértenek. Ebben – és ez hosszú távon lehetséges csak – igenis szükség lenne a változásra.