Taktikai szempontból néha érdemes lehet a kreuzbójánál „elvinni” fedésben, felettünk vitorlázó ellenfelet. Erre útjogos és jelhellyel rendelkező hajóként általában van lehetőségünk. Ám a szél felőli hajó bizonyos esetekben sikeresen óvhat egy ilyen manőver után. Ezt elemezzük ebben a posztban.
A cirkálóbója kerülése után a hajók szinte automatikusan azonnal leejtenek az új útirányra, ami lehet hátszél egy „up-and-down” vagy bőszél egy trapézpálya esetében. Ha két jobb csapáson vitorlázó hajó fedésben éri el a bal kézre kerülendő pályajelet, akkor a szél alatti hajónak –a szükséges feltételek fennállása esetén – jelhelye is van.
Elképzelhető olyan taktikai szituáció, amikor a szél alatti hajó számára megéri megakadályozni a felette lévő ellenfél gyors leejtését az új szakaszra.
Például egy sorozatverseny utolsó futamán olyan helyzet alakulhat ki a pontszámításban, hogy számunkra kedvezőbb helyet jelenthet az összetett versenyben, ha mindketten hátrébb végzünk a jelenlegi pozíciónknál. Ilyenkor jól jöhet, ha „elvisszük” az ellenfelet, és két-három mögöttünk lévő hajót „előre engedünk”.
A szél felőli hajón ez a manőver nyilván élénk tiltakozást fog kiváltani. Képzeljük magunkat a helyükbe: le kellene ejteni a hátszeles irányra, a legénység már kirakta a spibumot, és felkészült a spifelhúzási manőverre, de nem tudunk leejteni a szél alatti hajótól.
Mit tehetünk? Van-e olyan helyzet, amikor jogosan óvhatunk ilyenkor?
Nos két eset is van, amikor jogosan reklamálhatunk. De mindenek előtt tisztában kell lennünk az „ésszerű menetirány” fogalmával. Az ésszerű menetirány a Meghatározások szerint (kissé leegyszerűsítve) az az irány, amelyet a hajó azért választana, hogy a lehető leghamarabb végigvitorlázza a pályát és célba érjen – ha nem lenne ott más hajó az adott szituációban. Általában a hajókat nem kötelezi semmi arra, hogy az ésszerű menetirányukon vitorlázzanak, de vannak olyan szabályok, amelyek használják ezt a fogalmat.
Nézzük akkor a két esetet.
1. RRS 17. szabály alapján
Ebben a helyzetben az a fontos, hogy hogyan jött létre a fedés. Ha a szél alatti hajó tisztán hátulról, két hajóhossznyi oldaltávolságon belül létesített fedést, akkor vonatkozik rá a 17. szabály (úgy is szokták ezt mondani, hogy „nincs lúvolási joga”). Vagyis ha az ellenfelünk valamiért gyorsabb volt, utolért, és becsúszott alánk, akkor előállt ez a helyzet. (De ha például balcsapásról alánk fordult, akkor nem!)
Az 1. ábrán a kék hajó az 1. pozícióban még tisztán hátul van, de a 3. pozícióban két hajóhossznyi oldaltávolságon belül létesít fedést. Tehát vonatkozik rá az RRS 17. szabály, abban az értelemben, hogy nincs lúvolási joga a zöld hajóval szemben.
Az RRS 17. szabály szerint a lúvolási joggal nem rendelkező hajó a fedés fennállása alatt nem vitorlázhat az ésszerű menetiránya fölé! Vagyis, ha az ésszerű menetiránya a bójánál az, hogy le kell esnie, akkor így kell tennie! Ehhez persze bizonyítanunk kell, hogy valóban az ésszerű menetiránya fölé vitorlázott. Az ábrán mutatott helyzetben a kék hajó aligha tudná megvédeni azt az állítást, hogy a 6-7. pozícióban ésszerű menetirányán vitorlázik.
2. Egy speciális helyzet: ha halzolni KELL a kreuzbójánál
A 2. ábra egy sepciális helyzetet mutat be. A szél jelentősen elfordult, ezért az eredetileg hátszeles szakaszt egy csapáson lehet abszolválni. Ha a szél nagyjából egyenletesen fúj és nincs áramlás, akkor elég egyértelmű, hogy az ésszerű menetirány a 2. sz pályajel felé mutat. Ebben az esetben tehát a hajóknak (lásd a szélirányt!) át kell halzolniuk balcsapásra a bójánál. Az RRS 18.4 szabály szerint amikor egy belső fedésben lévő, jelhellyel rendelkező útjogos hajónak halzolnia kell a jelnél azért, hogy ésszerű menetirányán vitorlázzon, nem vitorlázhat távolabb a jeltől, mint az ésszerű mentirányon való vitorlázáshoz szükséges. Noha ezt a szabályt főleg a szél alatti pályajeleknél alkalmazzuk, itt is érvényes!
Az ábrán jól látszik, hogy amikor a sárga hajó eléri a zónát, belső fedésben van mint a kék, mind pedig a zöld hajóval. A sárga szél alattiként útjogos és jelhellyel is rendelkezik mindkét hajóval szemben. Mivel a szél 40 fokot elfordult jobbra, az ésszerű mentirányon történő vitorlázáshoz a bójánál mindenképpen halzolni kell. Sárga meg is teszi ezt, és ezzel eleget tesz a 18.4 szabály elvárásának.
A kék és a zöld hajó vonatkozásában kék van belső fedésben, szél alattiként útjogos és jelhelye is van. Tehát vonatkozik rá a 18.4 szabály. Ennek ellenére a 4. pozícióban továbbvitorlázik és csak a zóna elhagyása után kezdi meg a manőverezést a halzoláshoz. Zöldnek tehát minden esélye megvan arra, hogy Kékkel szemben megnyerjen egy óvást.
Ha érdekelnek a szabályok és a taktika összefüggései, és a gyakori versenyszituációban alkalmazandó szabályok, vegyél részt online oktatásainkon, ahol számos hasonló helyzetet elemzünk. A témákat és az időpontokat itt találod meg.