A lelkes kezdő vitorlázók is viszonylag hamar megtanulják a Balatonon, hogy a „bekbordnak” útjoga van, és hangosan kell kiabálni, hogy a sok „stejerbordos” jó messzire kerüljön el minket. Az angolos műveltségűek pedig csendben elkönyvelik, hogy a „backboard” angolul jobbcsapást jelent, és nem is töprengenek ezen sokat tovább. Csak az a baj, hogy ilyen szó nincs is angolul.
Ezzel a legtöbben az első külföldi versenyükön szembesülnek, amikor
a harsány magyar „bekbord” kiáltásokra többnyire csodálkozó tekintet a válasz.
Nem beszélve arról, hogy a versenybírók is összevonják a szemöldöküket, amikor egy óvástárgyaláson valaki a „bekbord” szó felhasználásával szeretné angolul vázolni a helyzetet.
Taktikai tanács: nemzetközi versenyeken használjuk a félre nem érthető angol kifejezéseket, „starboard” a jobbcsapás, „port” a balcsapás.
Jómagam a Velencei-tavon kezdtem vitorlázni, és akkoriban Agárdon nem volt divat a „bekbordozás”. Mi „jobbcsapást” kiabálva próbáltunk tekintélyt szerezni magunknak a pályán, és erősen csodálkoztunk a balatoni versenyzők „bekbord-stejerbord”-jain. Megér egy kis nyelvészeti kitérőt, hogy hogyan is született meg ez a kifejezés.
A magyar hajósnyelv – bármilyen meglepő is ez a mai anglicizált világban – nem az angolból vette át a használt szakmai kifejezéseket.
Egy korábbi posztban már volt szó a vikingekről, és arról, hogy miért is alakult ki az a szokásjog, amely szerint a jobbcsapáson haladó hajóknak előnye van. A lényeg: a dolog azzal függ össze, hogy a hajó kormányzására szolgáló evezőket a hajótest jobb oldalán helyezték el. Ezzel összefüggésben nevezték azután el a hajó oldalait is: „kormányos” oldal (a „steer” szóból keletkezett starboard) lett a jobb oldal, és a kikötésnél az áru be- és kirakására használt „kikötői” oldal (port side) lett a másik, a bal oldal.
Hanem – természetesen, hiszen a magyar tenger, az Adria valójában osztrák-magyar, K.u.K. tenger volt – a monarchia közös nyelvéből, a németből. A német vitorlázó szavak pedig a flamand-holland nyelvből eredeztethetők.
Innen ered tehát a magyar „bekbord” és „stejerbord”. Németül ugyanis a hajó jobb oldalának neve Steuerbord, a német Steuer (kormány szóból). (Más kérdés, hogy ezt kb. „stajerbord”-nak kell ejteni). A másik oldal a keresztségben viszont a nem túl fantáziadús „másik, hátsó oldal” (hollandul: „back”) nevet kapta, amelyet a német nyelv egyszerűen átemelt, és Backbord-nak (kiejtés: kb. bákbord rövid á-val) hívja a hajó bal oldalát. „Bekbord” ebből úgy lett, hogy az angolul tudó magyar vitorlázók leírva látta, azt gondolta, hogy az angol „hát” (back) szóhoz van köze, azt pedig ugye „bekk”-nek kell ejteni (lásd még: hátvéd a fociban).
Egyszerű, nem? De a szemfüles olvasók bizonyára észrevették, hogy van itt egy kis bibi.
Ha ugyanis a Backbord a hajó bal oldala, akkor miért ez a jobbcsapás? És a Steuerbord miért a bal, amikor az a jobb?
A válasz a német szóhasználatban rejlik. Derék német barátaink ugyanis korábban a csapásokat aszerint nevezték el, hogy a hajó orra a szélhez képest melyik oldalon van.
„Wir segeln auf Backbordbug” (vagyis: úgy vitorlázunk, hogy a hajónk orra bal oldalt van) – mondták, ami azt jelentette, hogy a hajó a szelet jobbról kapta, azaz jobbcsapáson vitorláztak. „Steuerbordbug” pedig értelemszerűen a balcsapást (vagyis a jobbra lévő hajóorrot) jelentette. Ez tehát a magyar bekbord és stejerbord gyökere.
Azért ne örüljünk korán. Ha valaki azt hinné, hogy ezzel a tudással felvértezve egy német vagy osztrák tavon már elboldogul, ki kell ábrándítsuk. A németek ugyanis valamikor rájöttek, hogy ezek a megnevezések kicsit túlkomplikálják a dolgot, és elkezdték a csapásokat aszerint elnevezni, hogy melyik oldalról kapja a szelet a hajó. A balcsapás tehát „Wind von Backbord” (szél balról), a jobbcsapás pedig „Wind von Steuerbord” (szél jobbról), a hivatalos német szabálykönyv-fordítás pedig a Backbordschlag, illetve Steuerbordschlag elnevezést használja (ugye, milyen ismerős a csapás értelemben magyarul is használt „slág” szó!), de az egyértelműség kedvéért zárójelben odaírják, hogy ez melyik oldalról jövő szelet jelent.
Tehát: az Attersee-n vagy Kielben nyugodtan kiabálhatjuk a német kollégáknak, hogy „bekbord slág” – érteni fogják. Csak az a baj, hogy fordítva. Mert számukra a „bekbord” a balról jövő szelet jelenti, vagyis a balcsapást. Kivéve persze az idősebb sporttársakat, mert ők inkákbb a „Backbordbug”-ra gondolnak. Vagyis a jobbcsapásra. Érthető, nem?